Könnyeim áztatják a könyöklőt

Megmagyarázhatatlan, érthetetlen szomorúság tartja fogva a lelkem ébredésem óta. Komolyan, nem én terveztem így. Én sem ezt akartam, egyszerűen megtörtént. Szerintem most értettem meg igazán, mit értenek pontosan azalatt, hogy 'bal lábbal keltem fel.' Mikor kipattant a szemem hajnali órákban, már éreztem hogy nincs minden rendben. Vissza is zuhantam mélységes álmaim forgatagába és csak fél tizenkettőkor sikerült újra világra nyitnom a pilláim.
Azóta is csak bőgök, mint az újszülöttek.
Hetek óta lappang bennem az érzés, de ilyet még nem éreztem.
Ébredésem óta, megettem egy teljes konzerv hordós-káposztát, és egy tábla csokit. Hangulat fokozásképp ismét végignéztem felvételről a kedvenc sorozatom 2. évadát. A változatosság kedvéért végigbőgtem Chris betegségének tüneteitől kezdve, a temetése napjáig, ami egyben a végét is jelenti az évadnak.

Fél zacskónyi, Tesco-s papírzsepi átáztatása után, a laptopom vettem célba Blile Joe-val bőgtem végig vagy kéttucadszor a Wake me up when september ends-t.  Bár sok mindenkit veszítettem már el rövid életem során, sosem fogom átérezni az ő fájdalmát igazán. Azt az érzést, ami azokban a fájdalmas percekben ül az arcára amikor az apja elvesztéséről dalol. Bár ilyenkor, el-elcsukló hangja a csontomig hatol, a hideg élvezettel futkározik fel-s alá a hátamon miközben sós záporeső patakzik a szemem sarkából.

 

 

Mindezen önsanyargató tetteim után, kerültem ide, ahol a dolgokat kiadva magamból szép lassan kezdek megnyugodni. Jöhetnének a kérdések eztán, hogy tulajdonképp mi a fasz van, miért hisztizek? Ez az amire nem szolgálhatok konkrét válasszal. Nem azért mert nem akarok, egyszerűen nem vagyok képes rá. Az élet szívás, ha még nem tapasztaltátok, ne féljetek majd fogjátok.
Jelenleg semmit nem várok jobban az iskolától. Valóban. Nevetségesen hangzik,de így igaz. Egy megváltás lesz látom előre.

Ennyi lettem volna mára asszem'. A fanfiction-ömmel kapcsolatban annyit szeretnék, -ha valaki idetalál és afelől érdeklődne,- hogy rajta vagyok a dolgon. Főleg hogy van egy rendszeres olvasóm. Amúgy is depressziósabb a történet eleje, ennek megfelelően hangulatban kell lennem hozzá. De no para, a depresszió most pont fekszik nekem.Szóval kitartás, nektek is. Nekem is.
Most elvonulok. Aztán kérlek Ébresszetek, ha véget ért szeptember....

Új blogféleség és általános tudnivalók

Hát én lennék, ismét mással. Új blogom nem más célból indítottam, mint hogy megosszam veletek -és persze magammal- legbelső gondolataim. Amolyan online-napló féleség képpen. Vigyázat! csak erős idegzetűeknek ajánlom.:)

Őszintén nem fogom hirdetni az oldalt, az is megteszi ha csak magamnak írogatok, sokszor megnyugtat. Ha viszont bárki a fanfiction-ös blogomat böngészve találna ide, annak talán segíthet picit megérteni, mi is zajlik le bennem egy-egy rész megírásakor.
 Ugyanakkor, úgy tapasztaltam, hogy az ilyen típusú blogok elég népszerűek tudnak lenni. Nem is csoda. Az embernek már csak ilyen kíváncsi a természete, a legtöbben mindenbe beleütik az orruk. Hát csak tessék, én most tálcán kínálom nektek, mindennapjaim történetét.

Más dolog, és igaz hogy nem számít semmit, de így érzem helyesnek. Sokadjára is boldog névnapot az én drága nagymamámnak és minden kedves Mártának, aki ezen a Földnek nevezett golyóbisra született.

Megint más, a jobb oldalt fel tudtok iratkozni, ha netalán úgy gondoljátok, érdemes olvasni a zagyvaságaimat, bár nem fűzök ehhez sok reményt mégis tudom, hogy kell az ilyesmi. Velem is előfordult már, hogy feliratkoztam volna és nem lehetett. Ezen kívül kiraktam a személyes kedvenc modulomat, a Halacskákat..:3 Szóval ha unatkoztok etetgetni is tudtok, ha már másért nem éri meg idejárni. 

Mára asszem' nem maradt több mondanivalóm. Mindenesetre ezt szántam 'kezdésnek'. További szép 20 percet, mert már csak ennyi van hátra a mai napból.:) Kövessétek figyelemmel az olimpiát és HAJRÁ MAGYAROK! :)

Jóéjt, kerge népség.

Nikolett xx.